Ennyi^^"

"... Az én szerelmem meghalt. Érted? Nincs többé. És én még csak át sem ölelhettem úgy ahogyan te tetted. Annyit kért tőlem hogy várjak rá. Várjak, mert még nem jött el annak az ideje, hogy nyugodt szívvel élvezhessük egymás társaságát. És én vártam. Csak azért mert szerettem, teljes szívemből. Elviseltem, hogy még csak nem is ebben az országban van. Kitudja mit tesz, kivel lehet, de vártam. Mikor elment minden nap felhívott. Elvárta hogy mindenről beszámoljak. Ha szomorú voltam, megvigasztalt. Ha boldog voltam, együtt örült velem. Aztán már csak két naponta hívott.. idővel egy héten egyszer.. Volt olyan hogy több hétig nem is hallottam róla semmit. Én nem akartam zavarni, gondoltam biztosan dolga van. De amikor felhívott nagyon boldog voltam és nagyon sokáig beszélgettünk. El telt egy év és már nagyon ritka volt amikor telefonált. E-mailt ugyan kaptam.. de gondolom érthető ha én a hangját akartam hallani nem pedig a betűket olvasni. El telt megint így fél év.. de nem voltam szomorú. Előfordult hogy vettem a bátorságot és felhívtam. Ha valami nyomta a szívem. Ő meghallgatott és segített nekem. Aztán megint jött egy fél év amikor semmit sem hallottam. Néha elkeseredtem és sírdogáltam, de azzal nyugtattam magam, hogy nekem nem szabad szomorúnak lennem, mert ő nem akarja hogy az legyek. Mindig ezt mondta nekem. 
Egy barátja hívott fel hogy beteg. Nagyon beteg. Én beszélni akartam vele, hogy elmondja hogy valami egyszerű kis betegség, felépül és minden rendben lesz. De ő nem akart velem beszélni. Azt üzente, nem akarja nehezebbé tenni a helyzetem. Csak nekem lenne rosszabb utánna.. ha most hallanám. De engem nem érdekelt. Elmondták hogy rákos. Egy este felhívtam. Ő felvette, de nem szólt bele. Hallottam ahogyan szuszog.. elakartam mondani hogy szeretem. És jöjjön vissza mert nem hagyhat engem egyedül. De nem tudtam elmondani, mert féltem a választól. 
Pár napra rá, felhívott a barátja és elmondta hogy meghalt..
Az az érzés amikor úgy érzed nincs már értelme semminek és legszívesebben leugranál valahonnan.. na ez ilyen volt. Amikor rádöbbensz hogy nincsenek megnyugtató telefonok, üzenetek.. amikor tudod hogy a várakozás amit eddig tettél hiába volt.. és amikor bánod hogy sosem mondtad ki azokat a szavakat.. az leírhatatlan. 
Örülnöd kéne hogy a te szerelmed még van. Van esélyed. De te sírsz és úgy viselkedsz mintha itt lenne a világ vége. Látod van ennél rosszabb helyzet. És látjátok rajtam hogy valami nincs rendben..? Nem. Pedig van ami nincs rendben. Nem telik el nap hogy ne gondoljak rá és ne sírnék egy kicsit. Azt kérdezted nemrég voltam -e már igazán szerelmes, de én nem akartam válaszolni. Voltam.. " 
http://www.youtube.com/watch?v=te42tJHxUq0&feature=share