panni.(NE OLVASD EL HA NEM ÉRDEKEL, lehet kicsit uncsi)

oké.akkor depizzünk és panaszkodjunk.lehet, hogy ezzel megint csak magamnak ártok, hogy leírom, de nekem már úgyis mind1. elegem van belőle, hogy egyfolytában próbálom megmenteni a kapcsolataim a barátaimmal és a barátaim között, és próbálom mindenkinek a helyébe képzelni magam, és beszélni mindenkinek a fejével, hogy jobb és könnyebb legyen mindenkinek, és mégis én szívok. mert én vagyok a rossz. tudom, hogy nem nagyon bírják az emberek, ha megpróbálják kioktatni őket, hogy mit kéne tenni, de azt hittem, a baráátok azért hallgatnak egymásra, megfogadják egymás tanácsát, és nem sértődnek meg, amikor mondok vmit, ami esetleg nem őt védi, vagy egy kérés, hogy próbáljon meg máshogy viselkedni, és akkor mindannyiunknak jobb lesz.én ezt már nem birom.oké, a szar jegyeim nem akarom erre fogni, de az is egy tény, hogy tanulni se nagyon tudok ezek miatt, mert elkezdek tanulni, de aztán elkalandoznak a gondolataim, és folyton azon veszem észre magam, hogy ezeken gondolkozom, hogy hogy segíthetnék, hogy mégis mit csináljak, mert ha ezt csinálom, az az egyiknek rossz, ha azt, az a másiknak, vkivel mindenképp megutáltatom magam.és én nem birom elviselni, ha vmeik barátom megutál.mert mindig jön a lelkiismeretfurdalás, és mindig magamat hibáztatom, magamban keresem a hibát, hogy hol szúrhattam el.tudom, hogy ez egy rossz tulajdonság, de mindent magamra veszek, és mindig magamat hibáztatom.nem tehetek róla.nem tudok megváltozni.ennyi.kész.teljesen tanácstalan vagyok.nem tudom mit csináljak.nem tudom kitől kérjek tanácsot, kinek sírjam ki magam.de remélem, idővel minden megoldódik.